Tarja magát a marketingesek körében egy mondás, miszerint „A marketing fontosabb annál, semhogy egy beosztott kezébe kerüljön”. (Al Ries – Jack Trout). És ez a mondás nem arról szól, hogy ne lenne fontos a marketinges szerepe, hanem arról, hogy ezt a fajta szemléletet valamennyi érintett vezetőnek magáévá kell tennie.

Ugyanez igaz a HR-re nézve is, a HR sokkal fontosabb annál, semmint egyetlen HR vezető kezébe kerüljön. (Még ha egy egész osztály támogatja is munkáját)

Miközben nagyon sok cégnél úgy vélik, a vezetők dolga vezetni, és szakmai területüket (ha már megszólítottam őket, akkor pl. marketinget, de beszélhetünk akár termelésről, értékesítésről, K+F-ről, karbantartásról, bármiről) irányítani, HR_szerepe_870x630addig a HR dolga az emberekkel bánni, utánpótlásról gondoskodni, elbocsátásnál ott lenni, (néha Urambocsá’ indokot találni) és időnként bizonyos HR rendszerekkel előhozakodni. Amit sokan úgy vélnek, csak azért kellenek, hogy a HR igazolja létjogosultságát, viszont feleslegesen vegzálja ezzel a funkcionális vezetőket.

A HR pozíciója:

Azt, hogy a HR milyen szerepet tud betölteni egy szervezet életében, az nem csak egyedül a felső vezetéstől és nem csak egyedül a HR vezetőtől függ. A kettő együtt határozza meg, milyen szintű lehet a HR elfogadottsága. Ha a felsővezetés nem tartja fontosnak, úgy a HR csak komoly belső küzdelmekkel, vagy inkább „praktikákkal” tud tanácsadói pozíciót betölteni. Ilyenkor a HR vezető eszköztárán, érdekérvényesítési, vagy meggyőzési képességein múlik, hogyan tekintenek a HR-re. De az is igaz, hogy hiába szeretné a felsővezető, ha a HR megfelelő súllyal lenne reprezentálva a szervezet életében, ha a HR eszköztára hiányos, úgy nem képes a számára kijelölt pozíciót betölteni.