A coachingot folyamatnak tekintjük, folyamatban tervezzük és valósítjuk meg. A szakmai cselekvésformák, struktúrák tervezett és célirányos fejlesztésére törekszünk. Coaching partnereink önformáló, önfejlesztő erőforrásait mozgósítjuk. Az önreflexiót, az önmagukra figyelés, az önmagukra látás képességét, a rendszerszemléletű gondolkodást fejlesztjük, melynek eredményeként szakmai kompetenciái erősödnek, fejlődnek.

A folyamatot struktúrába és időkeretbe helyezzük, közösen – megrendelő, coaching partner, coach – meghatározzuk a célját, bejósoljuk eredményét. A jogi szerződés mellett kapcsolati szerződést kötünk, amelynek alapja a coaching etikája.

Nagy figyelmet fordítunk az előkészítésre, a terepkompetencia megszerzésére, hogy megértsük a coaching partnerünk fogalom- és kapcsolati rendszerét, a szervezet folyamatait, működését. Megismerjük a szervezeti kultúrát, a coaching helyét, ismertségét, elfogadottságát a szervezetben. A munka részének tekintjük, hogy elérjük, a szervezet arra használja a coachingot amire valóban hivatott, és ezt megfelelő módon kommunikálja tagjai felé.

A coaching üléseken esetekkel dolgozunk. Minden eset, ami a coaching partnert a munka kontextusában aktuálisan foglalkoztatja, ami vele történt, de az is, ami még előtte áll. Rekonstruáljuk az aktuális szituációt, hogy minél jobban megértse és rálásson saját működésére és képes legyen annak jobbítására.

A módszertani eklekticizmus alapján különböző diagnosztikákat, technikákat, elméleteket, modelleket alkalmazunk, azonban a dialógust és a reflexiót tekintjük coaching munkánk alapjának és meghatározójának.